Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Dr. David R. Hawkins - Az igazságot felismerjük.

2013.12.19

 Olyan tudatmező számára mutatja meg önmagát, amely felkészült rá, hogy megnyilatkozását megengedje. Az igazságot és a megvilágosodást nem megszerzi vagy eléri valaki, hanem a megfelelő feltételek mellett önmagától jelenik meg ez az állapot vagy helyzet.

Bővebben:

K: Lerövidíthető az út a megvilágosodáshoz?

V: Igen, hogyne. Életek végeláthatatlan sorát tölthetjük a világ szellemi és filozófiai tanításainak tanulmányozásával, hogy aztán csak összezavarodjunk és elbizonytalanodjunk. Törekedj a közvetlen „tudásra", és ne a „dolgokról tudj". A „tudás" személyes tapasztalatra utal. „Valamiről tudni" annyit jelent, hogy tényeket gyűjtünk. Végül minden tény eltűnik, és semmi nem lesz, amit tudni lehetne. Ha felismerjük, hogy Énünk azonos Mindennek a Teljességével, ami van, volt vagy valaha létezhet, mi egyebet tudhatnánk még meg? A Teljesség természeténél fogva teljes és hiánytalan.

K: Ez hogyan lehet?

V: Mert amint azonossá válsz valamivel, többé nem lehetnek ismereteid róla. Az ismeret a teljesség hiányára utal. Ami Én vagyok, az a Mindenséggel azonos. Ha ráébredünk, hogy eleve és mindig is Minden Létező vagyunk, ehhez mit is tehetnénk még hozzá?

K: Ez zavarosan hangzik.

V: Csak azért, mert a hamis én/ego a korlátokkal és a formával azonosítja önmagát.

K: És mi a helyzet a „tanulással"?

V: A Valóság tudatosulásával nem tanulunk többé. Az elme elcsendesül. A békességben és a nyugalomban minden létező dolog a saját értelmét és igazságát sugározza, és megmutatja, hogy a létezés természete mámorítóan isteni. Mindenből isteni lényege ragyog, amely maga a Létezés. Ami Van és az Istenség egy és ugyanaz. A Nem-Megnyilvánulóból a Megnyilvánuló sugár-zik, ami lényegét tekintve ugyanakkor maga a Nem-Megnyilvánuló is. A megnyilvánuló és nem-megnyilvánuló kettősség nem létezik. Amikor túllépünk az érzékelésen - amely egy önkényes és korlátozott nézőpont -, minden látszólagos különbség megszűnik. Az érzékelés hozza létre a kettősséget. Ez tapasztalaton alapuló tény, nem pedig filozófiai következtetés. A filozófia hasznos lehet, mégis csak a valóság értelmi párhuzama, amelyben a filozófia érvényét veszti.

K: Akkor miről beszélünk?

V: Leírásokról, de ezek mögött a szubjektív, megtapasztalható valóság áll.

K: Mi hasznuk a tanításoknak vagy felfedezéseknek?

V: Minden ismeret hozzájárul az intuitív megértéshez és felismeréshez. Az igazságot felismerjük. Olyan tudatmező számára mutatja meg önmagát, amely felkészült rá, hogy megnyilatkozását megengedje. Az igazságot és a megvilágosodást nem megszerzi vagy eléri valaki, hanem a megfelelő feltételek mellett önmagától jelenik meg ez az állapot vagy helyzet.

K: Mi kedvez a megjelenésének?

V: Az alázat sokkal többet ér az adatszerű ismeretek halmozásánál. Amíg valaki nem tapasztalta meg teljesen és egészében Isten jelenlétét megdöbbentő, tökéletes Mindenségében, biztonsággal feltételezhetjük, hogy valójában nem tud semmit, és merő tudatlanság és büszkeség minden úgynevezett tudása, amit felhalmozott. Mindenki, aki azt állítja, hogy „tudom", éppen e kijelentéssel bizonyítja ennek ellenkezőjét, máskülönben nem mondana ilyet.

Forrás: Dr. David R. Hawkins - A Valódi Én hatalma (The Eye of the I) 208-210 old.