Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

Megvizsgáljuk magát a tudatot és a kapcsolatot a test, az elme és a lélek között

2016.01.20

"Szükséges, hogy újra megvizsgáljuk magát a tudatot és a kapcsolatot a test, az elme és a lélek között. Mi a pontos természete ennek a kapcsolatnak és hogyan segíthet nekünk abban, hogy megtanuljuk, hogy hogyan kezeljük a nagyobb életkríziseket? Ahogyan korábban már említettük, a test nem tudja saját magát megtapasztalni. A test csak van, valójában érzéketlen. Az, hogy tudjuk, hogy a test hol van az érzékelésnek köszönhető. Mi nem tapasztaljuk meg a testet, helyette a test érzetét tapasztaljuk. Az érzékeknek nem áll módjukban megtapasztalni saját magukat, csupán valami náluknál nagyobb által, ami az elmében található. Azért tudunk arról, hogy mi történik a testünkben, mert az elménkben tapasztaljuk meg.

Az elmének nincs meg a képessége, hogy megtapasztalja saját magát. Ez egy sokkoló gondolatnak tűnik, de a memória nem tudja megtapasztalni a saját memóriaságát, a gondolat a saját gondolatiságát, az érzés pedig a saját érzetét. Ez azért van, mert náluknál valami nagyobb által vannak megtapasztalva, ami maga a tudat. A tudatnak köszönhető, hogy tudatában vagyunk mindannak, ami az elménkben zajlik. Az elme ezután jelenti, hogy mi történik az érzékekkel, az érzékek pedig jelentik, hogy mi történik a testben. Következésképp, a tapasztalás magától a testből több szinttel is el van távolítva. Ennek megfelelően a tudat maga, valójában képtelen megtapasztalni önmagát. A tudatosság energiamezejének köszönhető, hogy képesek vagyunk megismerni, hogy mi történik a tudaton belül. Jelenti, hogy mi zajlik az érzékelésben, aztán pedig, hogy mi zajlik a testben. Ezért ahol megtapasztaljuk a tapasztalatokat az meglehetősen el van távolodva a testből.

Mivel a tapasztalás a tudaton belül zajlik, ezért az emberi problémák megoldására közvetlenül a tudatmezőn belül lelhetünk rá, ezáltal hatékonyan történhet a fájdalom és szenvedés mértékének a könnyítése és így sokkal hatékonyabb lesz az eredmény. Ennek a technikának az eredményeit és a megközelítését bemutattuk a fizikai fájdalom, betegség, szenvedés, depresszió, szorongás és félelem kezelésénél. működni fog súlyos érzelmi válságok idején is, hiszen életünk valójában a saját tapasztalataink megtapasztalása.

Azt gondoljuk, ”Nos, élek a világban. Megtapasztalom a világot.”, de ami valójában regisztrálásra kerül, az a tapasztalásunk a megtapasztaltról (pl. a ”tapasztaló”). Bármit tudunk kezelni ha ezt a szigorú fókuszt megtartjuk. Ha arra figyelünk, ahol megtapasztaljuk a tapasztalatot, akkor pontossággal tudjuk kezelni a dolgokat. Pillanatokon és perceken belül kezelni tudunk dolgokat, amelyek heteket, hónapokat, éveket és valójában életeket vennének igénybe. Kezelni tudunk valamit egy órán belül, amit mások egy egész életen belül nem tudnak. Ismerünk olyan embereket, akik megtapasztaltak ilyen katasztrofális eseményeket az életük korai szakaszában és amikor találkozunk velük évtizedekkel később még mindig nincsenek túl rajtuk. A neheztelés, a keserűség, harag, kiábrándultság, düh és a nagyobb döntések, ezek azokból a negatív érzésekből jönnek, amelyek még mindig ott vannak az emberben 50 évvel később is. Ez olyan mintha az esemény tegnap történt volna, még mindig nem gyógyult meg és lezáratlan, és a tudás/ismeret, hogy hogyan kezeljék őket amikor lesújtanak, nem elérhető.

Elmondjuk hogyan kezeljük, azon a szinten ahol történik a tapasztalás, amikor eláraszt. Megnézzük a tapasztalás mezejét, hogy tudatában legyünk hol történik a tapasztalás. Ez nem kívül történik a világban, az egyén lábában vagy a gyomrában. A tudaton belül történik. Ahogyan az egyén megvizsgálja hol tapasztalja meg a tapasztalatot, rájön, hogy mindenhol. Az egyén nem tapasztalja meg a dolgokat egy fókuszpontban, ez az elme hitrendszere. Például, megkérdezek valakit, aki nincs ennek tudatában, ”Hol tapasztalod meg a gondolataidat?” Megszokásból a fejére mutat és azt mondja:Itt. Ez egy hitrendszer – az egyén gondolatai a gondolatokról. Az egyén azt gondolja, hogy a gondolatai a fejében vannak, de ez csak egy gondolat. Hol gondolja valójában azt a gondolatot, amiről azt gondolja, hogy a fejben van? Ahogyan az egyén ezt valójában egy kis szemlélődéssel és visszatükröződéssel/reflexióval szemléli, látni fogja, hogy a valós tapasztalás szétterjedt és mindenhol történik. Az egyén nem tud rámutatni egy helyre ahol a tapasztalás történik. Egyszerre történik mindenhol és sehol.

A technikát alkalmazva, ezen a ponton felfed valami meglepőt, amely ezt a fajta munkát világossá teszi. Ismerem ezt mert ezzel dolgoztam klinikai gyakorlatomban több mint 50 évig és mert a legtöbb nagyobb életkrízisen átmentem. Valójában néhány évvel ezelőtt átmentem egy fél tucaton és megosztom az ezen dolgok igazságáról szóló tapasztalásomat, mert mindezt önmagunkon belül mi is átélhetjük.

Meglepő, hogy az egyetlen dolog, amit kezelni kell ezekben az akut katasztrófa eseményekben maguknak az érzelmeknek az energiája. Ha ránézünk a tapasztalatra, akkor látjuk, hogy nem az esemény, ami történt vagy ami azt hisszük, hogy a világban történt a probléma hanem az ahogyan érzünk vele kapcsolatban. Kit érdekelnek a tények? Önmagukban semmit sem jelentenek. Az érzelmi reakciónk a történésekre, ami számít. A tény csak egy tény, valójában ”semmi”. Hogy hogyan érzünk a ténnyel kapcsolatban az egyetlen dolog, amit valaha kezelnünk kell az életben történő eseményekkel kapcsolatban."

Dr. David R. Hawkins - Gyógyulás és Felépülés 8. fejezet

 

forrás: https://www.facebook.com/David-R-Hawkins-351303148272824/?fref=photo